Bengáli macska

Egyéb nevek: bengáli, bengáli macska, leopárd

A bengáli macska a vadon élő és házi fajták sikeres keresztezésének egyedülálló példája. Ezek aktív, játékos és társaságkedvelő háziállatok.

A bengáli macska jellemzői

Alapvető pillanatok

• A bengáli macskák egy elit fajta képviselői.
• Külső vonzerejük, kecsességük és felismerhető színük különbözteti meg őket.
• Ezek hűséges és érzékeny háziállatok, amelyek könnyen alkalmazkodnak az állandó család életszabályaihoz, és nem mutatnak motiválatlan agressziót.
• Ideális tapasztalt gazdiknak, akik készen állnak arra, hogy sok figyelmet szenteljenek a macskának, és barátok legyenek az aktív játékokban és sétákban.
• Kitűnnek többek között éles elmével, képzési potenciállal és fejlett kommunikációs készségekkel.
• Tiszta, értékeli a kényelmet és a barátságos légkört.
• A fajta állatait nemzetközi kiállításokon nagyra értékelik a szakértők. Tehát a The International Cat's Assotiation szerint 25-ban a „legjobb macskák” összesített értékelésének első 2016-ében két bengáli található, egy évvel korábban pedig négy.

A bengáli macska meglehetősen ritka, ezért különösen értékes példány. A nagyragadozók szépsége, ereje és kecsessége valóban megbabonáz, de persze keveseknek jutna eszébe emberiességi és elemi biztonsági okokból tigrist vagy párducot lakásban tartani. De egy kis hazai „leopárd” nagyon is valós alternatíva. A bengáli fajtában az ősök legjobb tulajdonságait ötvözték: nemcsak a vonzó megjelenés, hanem az intelligencia, a kíváncsiság, az aktivitás, a barátságosság is.

A bengáli macskafajta története

Mint ismeretes, a házimacska új fajtái főként gondos szelekció eredményeként jelennek meg, amelyek célja a különböző mesterségesen létrehozott fajok szülőinek kívánatos tulajdonságaival rendelkező állatok beszerzése, vagy a természetes mutáció eredményének rögzítése. A bengáli macska megjelenése valójában egy lelkes kitartó munkájának eredménye, aki a kedvezőtlen életkörülmények és a kollégák előítéletei ellenére cselekedett. Ennek a céltudatos nőnek a neve Jane Mill. Egy genetikus hallgatót még a Kaliforniai Egyetemen tanult Davis-ben érdekelt egy új fajta létrehozásának lehetősége a királyi sziámi és perzsa egyedek keresztezésével. A témavezető azonban „komolytalannak” ítélte az ilyen kutatási témát, és azt tanácsolta, hogy összpontosítson valami praktikusabb tenyésztés, ami érdekelheti a vidéki vagy állattartó gazdaságokat. Az ötletet elvetették, de nem felejtették el.

1961-ben, egy thaiföldi munkaútja során Jane először látott vad leopárdmacskákat, és teljesen lenyűgözték ezek a nagy szemű lények. A megdöbbent amerikai ott tudta meg, hogy a faj létét veszélyezteti a szokatlan bundájukra való vadászat. Hogy megmentsen legalább egy szép foltos macskát, megvásárolta és hazahozta Malajziát, ahol már élt egy korcs fekete macska. Az úrnőnek nem állt szándékában közös utódot szerezni, és a Kin-Kin születése igazi meglepetés volt. A „hibrid” macskának viszont volt két cicája, de nem lehetett folytatni a sort: a lány nem örökölte a távol-keleti macskákra jellemző színt és rossz kedélyű volt, a fiú pedig tragikus balesetben meghalt. Maga Kin-Kin, anélkül, hogy más utódokat szült volna, tüdőgyulladásban halt meg.

Ezen a felinológus kísérletei leállhattak volna, de szerencsés egybeesés folytán a Loma Linda Egyetem macskaleukémiával foglalkozó orvosi központjában házimacskákból és e betegséggel szemben ellenálló ALC hímekből (Asian Leopard Cat) szereztek almot. Dr. Willard Centerwall, aki a projektet irányította, örömmel vett több első generációs cicát Jane gondozásába. Új problémaként jelentkezett a további tenyésztési partnerek kiválasztása – Mrs. Mill biztos volt benne, hogy a brit, abesszin vagy más népszerű fajok genetikailag legyengült vonalúak, ezért nem alkalmasak új fajta nemesítésére. A megoldás egy újdelhi utazás után jött, ahol véletlenül meglátott egy foltos aranyvörös cicát. Tori kabátjának bronzszíne és különleges kisugárzása a leszármazottakra is átkerült. Később több további macskát hoztak Indiából az USA-ba Jane-nek, amelyet ma az „indiai vonal” Mau néven ismernek el.

A hagyományos egyiptomi mau és ocicat számos helyi nemesítője ellenségesen kezdeményezte és kampányt indított a hibridek regisztrációja ellen. Nem tudni, hogy féltek-e a „vadvér” ellenőrizetlen megnyilvánulásától, vagy egyszerűen csak megpróbálták megakadályozni a foltos versenyzők megjelenését. Ennek eredményeként a bengáli macskákat sokáig nem ismerte el a Macskarajongók Egyesülete, bár a TICA 1983-ban regisztrálta az új fajta első egyedét. 1985 óta Jane Mill kedvencei aktívan részt vesznek a nemzeti kiállításokon, elbűvölve a bírákat. a nézők pedig kontrasztos mintájú, fényes kabáttal, sportos alkattal és természetes kecsességgel.

A 80-as és 90-es években a bengáli alkotó folytatta szelektív munkáját, és számos produktívabb vonalat kapott, többek között új hím leopárdmacskák részvételével. Manapság a tenyésztők azt mondják, hogy a fajta fejlesztésének fő célja a „genetikai szeméttől” való megtisztítás, amely egyszínű, hosszú szőrű és nem kívánt ketyegéssel rendelkező cicákban nyilvánul meg.

Videó: bengáli macska

A fajta megjelenése

A bengáli macskák közepes és nagy méretűek, de alacsonyabbak a legnagyobb hazai fajtáknál, mint a Maine Coon vagy a Savannah. Egy kifejlett állat súlya 4-9 kg, marmagasság – 26-32 cm, hossza az orrtól a farkáig – 65-100 cm. Ugyanakkor a hímek sokkal nagyobbak, mint a nőstények, és 2 évre elérik a maximális méretet. A macskák 9 hónap után gyakorlatilag leállnak a növekedésben.

A bengáli macska külsejének fő megkülönböztető jellemzője kétségtelenül „vad” színe, ez a tulajdonság a kezdetektől meghatározta a tenyésztési munka irányát. Idővel egy fajtaszabványt dolgoztak ki és hagytak jóvá, amely lefedi a főbb jellemzőket.

Bengáli macska gyapjú

A bengáli macska szőrzete az átlagosnál rövidebb (cicáknál átlagos hosszúság is elfogadható), vastag, a testhez simuló. Jellemző különbség a többi fajtához képest a rendkívüli selymesség és a különleges „belső” csillogás, az úgynevezett glitter. Ez utóbbi vad ősöktől származik, és nagyra értékelik.

színek

A bengáli macska színének fő követelménye a legtisztább kontraszt a foltos vagy márványos minta és a háttér között. A minta a feketétől a fahéjig terjedhet, a háttérnek pedig valahol az aranynarancs és az elefántcsont között kell lennie. A neves tenyésztők (például Jean Dakot) ragaszkodnak ahhoz, hogy ne a „vörös” bengáliakat részesítsék előnyben, amelyekben a rozetták és a csíkok szinte összeolvadnak az alappal, ahogy öregszenek, hanem a barna hátterű és sötét mintájú macskákat.

A „vad” géneknek köszönhetően a bengáli kiscicák a házimacskák számára egyedülálló színvonzattal rendelkeznek: fényesnek, markáns mintázattal születve 3-4 hét múlva hirtelen kifakulnak. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a korban a távol-keleti macska utódai kezdik elhagyni a biztonságos menedéket, és ilyen „elszennyeződés” nélkül könnyű prédává válnak a ragadozóknak. Az ilyen fuzzy (az angol fuzzy szóból – homályos, határozatlan) körülbelül két hónapig tart, vagyis éppen mire megszerzik a cicát, újra vonzóvá válik. A macska végső színe azonban sokkal később, 8-10 hónapos korban alakul ki.

A foltos minta gyakoribb, mint a márványminta. A többi „makréla” színű fajtától általában a test mentén (és nem keresztben) vagy átlósan helyezkednek el. A foltok alakja széles körben változhat, a lényeg a világos körvonalaik, míg az egyszerűek nemkívánatosak. Márvány minta – vízszintes irányban kavargó kontrasztos csíkok. Bármely szín jelentős hátránya a fehér foltok - „érmek” a test bármely részén. A hasa lehetőleg világos színű, és a foltok hiánya elegendő feltétel a bengáli macska kiállításról való kizárásához.

A mai napig a hivatalosan elfogadott opciók a barna cirmos, ezüstcirmos, fóka szépia cirmos, fóka nerc cirmos, pecsétlink pont, és csak 2013-ban hagyták jóvá, ezért ritka kék cirmos.

Fej

A bengáli macska koponyájának szerkezete az úgynevezett „vad” típushoz tartozik. Módosított ék alakú, inkább hosszúkás, mint széles, a kontúrok lágyak, lekerekítettek. A fej hátsó vonala a nyak vonalának folytatása. A testhez képest kicsi, de általában arányos mérete van.

Ami a profilt illeti, az amerikai és az európai szabványban vannak eltérések. Az első szigorúan egyenes vonalat feltételez, egyetlen ívet képezve a szemöldök szintjétől, míg a második lehetővé teszi a enyhe hajlítás lehetőségét a homlok és az orr közötti átmenetnél.

Az állkapcsok erősek. Az arccsontok magasak és jól meghatározottak. Az álla lekerekített, az orr hegyével egy vonalban helyezkedik el. Felnőtteknek kifejezett arcuk lehet. Az orr nagy és széles. A bajuszpárna domború.

Bengáli macska füle

Folytatják az ék vonalát, a fejhez képest kis méret, széles alap és lekerekített csúcsok jellemzik (a legtöbb más fajtának hegyes hegye van).

Szemek

A bengáli macska szemei ​​nagyok és kifejezőek. A forma ovális, de közel kerek. Meglehetősen széles és mély leszállással rendelkezik. A szín világos és telített, leggyakrabban a világoszöldtől az aranyig terjed. Színes macskák, nyérc – a kék és a kék árnyalatai az aquatól a zafírig. Nagyon fényesen világít a sötétben.

Nyak

Megfelel a fej és a test arányának. Hosszú, erős, izmos.

Bengáli macska törzse

Fejlett izomzata van, erőteljes, megnyúlt (de nem a keletiekre jellemző keleti típusú). A csontváz szilárd és erős. A lapított vagy fejletlen mellkas kizáró hiba.

végtagok

Közepes hosszúságú, erős, az izmok a test általános felépítésével arányosan fejlettek, a csontok szélesek. Hátulja kissé hosszabb, mint az eleje. A párnák nagyok, kerek alakúak, az ujjak bütykei enyhén kinyúlnak.

Farok

A bengáli macska farka közepes hosszúságú, vastag, a vége felé elvékonyodik és lekerekített hegyű. Sötét csíkokkal gyűrűs vagy (ritkán) apró foltokkal borított.

Fénykép bengáli macskákról

A bengáli macska természete

Sok potenciális gazdi megijed az ellenőrizhetetlen jellemvonások lehetőségétől, amelyeket a bengáliak megkaphatnak a vad leopárdmacskáktól. Azt kell mondanom, hogy az ilyen félelmek alaptalanok, ha a háziállat nem tartozik a hibrid első három generációjához. Az F4-F7 macskákat, amelyeket az emberekkel való állandó érintkezés körülményei között termesztenek, mindig a kiegyensúlyozott és barátságos hajlam jellemzi. Az óvodában található madárháztartalom és a tenyésztő figyelmének hiánya miatt a cicák elvadulnak, de ez a hátrány könnyen felismerhető, amikor először találkozik a gyerekekkel.

Hé, tartsd a távolságot!

A bengáliak nagyon szociálisak. Könnyen megtalálják a közös nyelvet minden háztartással, más házi kedvencekhez hasonlóan békésen együtt élnek más fajtájú macskákkal, sőt gyakran a kutyákkal is barátkoznak. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a bengáli macskáknak rendkívül fejlett vadászösztönük van, így ha magukra hagyják őket potenciális zsákmányukkal, az tele van tragédiával. Nemcsak a madarak és rágcsálók, hanem az akváriumi halak is védelmet igényelnek, mert ázsiai őseikhez hasonlóan a házi leopárdok sem szenvednek vízfóbiától. Sőt, igazi örömet szereznek a vízi eljárásokban, és minden szertartás nélkül belemerülhetnek egy töltőfürdőbe vagy besurranhatnak egy működő zuhany alá.

A bengáli fajta képviselői (különösen a hölgyek) nem részesítik előnyben személyes terük behatolását. Nem, nem fogsz találkozni agresszióval a „szorítási” kísérletre, de a túl szoros érintkezés kényelmetlenül érzi magát. Jobb megvárni, amíg a bengálinak megfelelő hangulata lesz, és eljön hozzád szeretetért. A háziállatok azonban nagy lelkesedéssel találkoznak a verbális kommunikációval, és lelkesen „folytatják a beszélgetést”. Ezeknek a macskáknak nagyon sok sajátos hangja és intonációja van az arzenáljában, néhány hét múlva megértheti, mit jelent ezek a „kifejezések” többsége.

De a fő karaktervonásnak talán a hihetetlen energiát és játékosságot kell tekinteni, amely az egész életen át fennmarad. Meg kell jegyezni, hogy a fizikai aktivitás hiányával egy unatkozó bengáli macska károsíthatja a bútorokat és a belső teret, ezért azonnal biztosítsa számára jelentős számú különféle játékot, és minden nap elegendő időt fordítson a mobil szórakoztatásra.

Bengáli macska oktatása és képzése

Jól ismert tény a bengáli macskák magas intelligenciája. A természetes intelligencia, ravaszság és alkalmazkodóképesség biztosította őseik túlélését a vadonban, a házak pedig erőteljes alapot jelentenek az érdekes trükkök megtanulásához. Képesek egyszerű parancsokat követni, eldobott tárgyakat hozni (gyakran nem fogak, hanem ügyes mellső mancsok segítségével). A Bengals megfigyelése és találékonysága oda vezet, hogy a tulajdonosok erőfeszítése nélkül megtanulják használni a kapcsolókat, kinyitni az ajtók reteszeit, öblíteni a vizet a WC-ben, és még a csapokat is kicsavarják.

A bengáli macskák gyorsan és problémamentesen megtanulják a vécéhasználatot, de szeretnek mély lyukakat ásni, ezért ajánlatos ügyelni arra, hogy az alomszint mindig elég magas legyen.

Gondozás és karbantartás

Kellemes meglepetést okoznak a gazdiknak az igénytelen bengáli macskák, akikről gondoskodni kell. A gyapjú jellemzői kizárják az erős összegabalyodást, elegendő két-három naponta egyszer speciális kesztyűt vagy gumikefét használni. Havonta egyszer-kétszer ajánlott 2-3 mm-rel levágni a körmöket. Természetesen az amputált karmú macskák nem vehetnek részt kiállításokon.

Célszerű időnként speciális pasztával fogat mosni. A füleket óvatosan kell kezelni, amikor a fertőzés megjelenik. A vizet szerető macskát nem nehéz megmosni. A lényeg az, hogy ezt ne túl gyakran (de természetesen minden séta után) és állatorvosok által jóváhagyott termékekkel végezzük.

A bengáliak etetésére vonatkozó ajánlások nem térnek el az elfogadott szabványoktól. A legjobb megoldás a prémium ipari takarmány, amely fenntartja a tápanyagok, vitaminok és nyomelemek tökéletes egyensúlyát. Nem szabad más élelmiszerekkel kombinálni. A természetes étrend, ha híve, 80-85%-ban legyen hús (csirke, borjú, nyúl, bárány) és belsőségek. Felhívjuk figyelmét, hogy a házigazda asztaláról származó ételek komoly problémákat okozhatnak a gyomor-bél traktusban.

A bengáli macskák a friss folyóvizet részesítik előnyben, ezért jobb, ha azonnal vásárol egy speciális „szökőkutat”.

A bengáli macska egészsége és betegségei

A fajta viszonylagos fiatalsága és az erős „vad” vér jelenléte lehetővé teszi a normál körülmények között felnövő bengáli macskák jó egészségi állapotának megállapítását. A gyomrot tartják az egyetlen gyenge pontnak, de a kiegyensúlyozott étrend könnyen megoldja ezt a problémát.

Hogyan válasszunk cicát

Emlékeztetünk még egyszer: a bengáli macska egy elit, ami azt jelenti, hogy drága fajta. Ne keressen kiscicák eladásáról szóló hirdetéseket véletlenszerű oldalakon, és ráadásul ne vásároljon állatot a „madárpiacon”. Csak megbízható cicák vagy kiváló hírnévvel rendelkező tenyésztők garantálják, hogy kedvence igazi bengáli lesz, megbízható származású!

Cica vásárlásakor ügyeljen a

• regisztrációs dokumentumok, törzskönyv és az abban feltüntetett generáció (az optimális mutató az F4-F7);
• életkor – felelős tenyésztő nem kínál vásárlóknak 10-12 hetesnél fiatalabb cicákat;
• súly - egy meghatározott életkorban egy normálisan fejlődő baba súlya körülbelül egy kilogramm;
• játékosság – az egészséges állat semmi esetre sem lehet letargikus;
• érintkezés – a kis bengáliakat hozzá kell szoktatni a kezekhez, különben kockáztatja, hogy vad kedvencet szerezzen;
• tiszta és tiszta szem, nincs orrfolyás és hasmenés jelei;
• oltási dokumentumok;
• a szőrzet állapota és a látható színhibák hiánya (fontos, ha a bengáli macskát kiállításokon tervezik részt venni).

Fotó bengáli cicákról

Mennyibe kerül egy bengáli macska

A fajtatiszta bengáli cicák ára az orosz macskákban 15,000 150,000 rubeltől indul, és elérheti a XNUMX XNUMX rubelt. A konkrét szám a származástól és a színtől függ. Ritka és ezért a legdrágább a kék cirmos cica.

Ezenkívül minden állathoz szakértői értékelés alapján külön osztályt rendelnek:

• kisállat osztály – az úgynevezett „lélek háziállatai”, a szabványtól való erős eltérések miatt nem megengedettek tenyésztésre és kiállításokra, a költség 15-30 ezer rubel;
• fajtaosztály – a szabványtól kisebb eltéréssel rendelkező állatok, költség – 500-700$ tenyésztési lehetőség nélkül és 1000-1200$, ha ilyen jogot szeretne szerezni;
• A kiállítási osztály az elit elitje, az ilyen macskákat ígéretesnek tartják a kiállításokon, ezért költségük tenyésztési lehetőség nélkül 50 ezer rubeltől kezdődik, és ezzel együtt 1500 dollártól.